Szép nyári est, a levegő megtelik reménnyel
Amikor az ég megszólal fenyegető éllel
Kegyetlen démon-királyunk vonul vihar sereggel
Amint egy fekete felhő terpeszkedik el
Szellem szárnyai esztelen vad szellőn lebegnek
Megborzongnak tüskéi a Wollemi fenyőnek
Ez őskori óriások nyári vihartól félnek
Amint ezer tüskéje villámlik az égnek
Elveszett fióka gyönge szárnyai vergődnek
A sárban bajlódva szörnyű estélyt ad a végnek
Társai a fészekben hírt róla már nem remélnek
Amint millió könnycseppje hullik az égnek
A termések a földön tönkremennek ez éjjel
A kemény munkás küszködik a maró könnyekkel
Gyermekei betevője szeme előtt megy széjjel
Amint végtelen csatáját vívja a földdel
