Ezüstösen csillogó
Szárnyalva szétbomló
Pilléhez hasonló
Jön egy fehér pillangó
Kajánul rám kacagva
Szívem felborítva
Lelkembe markolva
Pillangót utánozva
Lenyeltem már szárnyait
Meztelen lábait
Fátyolos szemeit
Így már látom részeit
Nem más ő, mint az ördög
Istennek öltözött
Ül szemei között
A magány, az üldözött
Fehérbe borította
A világot, óriás
Nyílást vágott rajta
Nagy szeme így lett párás
ez is régebbi de nem annyira mint az előző
