Édes madzag, mi vonz
Engem, stéged, s ki "rossz"
ÁRnyak csendes melegében
Elbújik valaki ölében
Ki tán nevét se tudja
Csak a becézést súgja
Éljen a szerető!
Vad szenvedély, mi hív
Mi eddig megszokott kín
Volt az otthon kihült
Körében, melyben megült
Az unalom és nevetve
Hogy ím, egymást szeretve
Az ágy magányában
Egy gondolat szánkban
Éljen a szerető!
Sáros testünk most már
Szorgos, ez öröm-tornán
Eszünk ilyenkor nem költ
Reng az ágy, a fal, a Föld
Engem ölel nyaldosva
Tüzes nyilával csapdosva
Ő, és csak ő, a szerető!
