Valaki most rázza fel álmunk,
Mert így biztos, hamar kihalunk,
Kapaszkodunk soha nem állva,
Férgekként az élet fájába,
Ember és halál kánonban énekel.

A történelem virágot bont,
Mert az esély mindenkinek adott,
Mert csodákra mindenki képes,
Csak a lehetőség szegényes,
Természet és élet szintén énekel.

Magam ülök, sokszor feladva,
De végül mégis itt maradva,
Mert azt mondják, élni kell tovább,
Egyszer mások majd csak meghallják,
Van, aki halkan, egyedül énekel.