Éjfél van, a rózsák tánca következik,
Megremegnek a fák, szellő keletkezik.
Egy önjelölt Krisztus most keresztelkedik,
Eszelős, tébolyult ima kerekedik.
Felszállnak most ócska szavai lebegve,
Ettől rózsáim ma megfagynak dermedve,
Örjöngő szájából lehelte a jeget,
Karmazsin arcáról a félelem nevet.
Hitetlenül mondja: "Isten engem szeret!"
Ezzel jön az angyal, Istenhívőt keres.
Ördög szolgájának kése belé mered,
Mind összeszaladnak, de már halott a test.
Hamis Istenfélő, ezt kapja a hited,
Ígyhát bárgyú hívő, teljes lett a szerep.
Megtámadtad a kort, igaz, hited lehet,
Valóban igaz volt: "Isten téged szeret?"
