Sok-sok éve áll a hamu a kandallóban

Saokadik pohár ürült már ki a kocsmában

Szellő sem rezdül rég az ócska kastélyban

Víg nótát óbégatnak a sarokban

Egy magányos varjú jön, s e kastélyra száll

Az egyik cserép leesve koppanna már

És századszorra koccint a részeges nép

Lehunyva szemét egy ifjú indulni kész

Hármat üt az óra, s a varjú felröppen

Kitárul a kastélyajtó, szellő szökken

A kocsmáros is most zárja boltját

botladozva keresi a helyes utcát

Eltéved az egyik, midőn a falun át

Kiért a dombra, s egy ócska kastélyt lát

Rezdül a függöny, s megcsörren a csillár

Csendben azt súgja:"Innen ki nem mész már!"