Farsangra készül a nép
A sok festett alak indulni kész
Ily időben a vadállat nevelésre szorul
A sok állarcos vígan vonul
De az ég hirtelen rájuk borul
Zeusz ostora szeli át az eget
Villáma megvilágít egy testet
Mely kiadta már az utolsó leheletet
Közelebb megyek a tömeggel és felsikoltok
Túl ismerősek e testi maradványok
Mit látok, nem hiszem, én vagyok
Látnoki testemben a szív megáll
Meztelenül fekszem a torony lábánál
Meredt végtagom gúzsba kötve áll
Szemem kidülledve nézi a tömeget
Földim sikolya elnémítja a fegeteget
A sok szem pillantása szúrja testemet
E látomásból tudom meg végemet
ne is mondjátok gyűlölöm az utolsó sort, de egyszerűen ....na nem magyarázkodom....nem jött ihlet utolsó sorra...