Farsangra készül a nép

A sok festett alak indulni kész

Ily időben a vadállat nevelésre szorul

A sok állarcos vígan vonul

De az ég hirtelen rájuk borul

Zeusz ostora szeli át az eget

Villáma megvilágít egy testet

Mely kiadta már az utolsó leheletet

Közelebb megyek a tömeggel és felsikoltok

Túl ismerősek e testi maradványok

Mit látok, nem hiszem, én vagyok

Látnoki testemben a szív megáll

Meztelenül fekszem a torony lábánál

Meredt végtagom gúzsba kötve áll

Szemem kidülledve nézi a tömeget

Földim sikolya elnémítja a fegeteget

A sok szem pillantása szúrja testemet

E látomásból tudom meg végemet

ne is mondjátok gyűlölöm az utolsó sort, de egyszerűen ....na nem magyarázkodom....nem jött ihlet utolsó sorra...