A sok álldogálást a ház megunta
Fogta magát, és kilépett az útra
Piszkos falait kicsit megmozgatta
Barokkos arcát a tóban nézegette
A telek mentén elindult hát,
Elérte hamar a falu határt
De anyaországa őt nem érdekelte
Mert Hollandia kincsszemeit szerette
Ment, ment egyszerre hét mérföldet lépett
Szeme előtt tartva a tulipán-képet
Egyszerre a síkságból kibukkant egy halom
S tetején ott álldogált a négykarú malom
De már pirkadt, így sietett a ház
MErt érzete, a régi telek rá vár
Mire kibukkant a Nap, Ő a helyén állt
S mosolyogva mondta:"Este Írország vár!"
