Amikor izzad a tenyér
elönt a láz
amikor dobban a szív
és mindenki a nagy csattanóra vár
de te ájulva borulsz a színpadra
ők meg csak tapsolnak
és érzed elszorul a torkod
már nincs erőd elmonani a zárszót
és ott, sikered kapujában ér el
még rugsz kettőt, hogy
lelőkd magadról emésztő sullyát
és a remélet angyalok helyett
nem jön más csak a fekete szalag
és megfolytanak
Számomra ez az első versem ami naggyábol elfogadható, az ezelőttiek hát...modnjátok meg ti
