Gördül, gördül szekerem kereke
Forog, forog vég órám kerete
Megáll, megáll a szürke monstrum
Eláll, eláll a szél a fák közt
Kinyílik, nyikorog hatalmas ajtaja
Kimászok, remegek tisztás közpére
Előttem elterül egy piros bársonyszőnyeg
Toporgok, tipegek, látom telihold van
Állnak, állnak a szélén csuklyás lények
Tartják, nyújtják a piros rózsákat
Látom, hallom már emberek a lények
Eltakarja, nem mutatja csuklyájuk a szemet
De érzem, érzem mind rám merednek
Hallom, hallom halk morajukat
Löknek, taszítanak hátulról, hogy menjek
Elindulok, suhanok a szőnyegen a réten
Elveszett, elveszett erdő közepében
Dereng, dereng már a holdfénynél valami
Hatalmas, hatalmas giotin magaslik
Befekszek, beraknak a faágy közepére
Fellnézek, pillantok egy csillanó pengét
Egy pillanat, egy mozdulat és suhog már a bárd
Így végzik ki egymásközt az álomkirályt
Akármennyire is hihetetlen vagy sem ezt két éve álmodtam meg...láthattátok mély nyomokat hagyott.
