Mindig mágia völgyben bolyongok
Szellem járta kastélyomban szállok
Szemetek megvakul, érzéketek karol
S ha betévedtek, szellemként szálltok
Vendégszeretetem jele: "Húzzatok sorszámot"
De a szellem én magam vagyok
Nem létezem, nem is fogok
Sajátos magányomtól menthetetlen vagyok
Mégis hidegen érint ölelő karod
Ez együgyű világra kiváncsi sem vagyok
Minden tettel csupán szalmát rakosgatok
Amerre mindenki megy, arra nem akarok
Talán mondom egyszer: "Igen, szabad vagyok!"
Összekötve tartanak arctalan karok
Mit nagynak véltek, csak szánalmas magok
Mikor csíráznának, mindent eltapostok
Mondta már valaki: "Gondtalan vagyok!"?
A világ összes csodája számomra halott
S azt mondanák rám, kiábrándítottatok
Mert ráeszméltem rég, én is szalmaszál vagyok
