Mindig mágia völgyben bolyongok

Szellem járta kastélyomban szállok

Szemetek megvakul, érzéketek karol

S ha betévedtek, szellemként szálltok

Vendégszeretetem jele: "Húzzatok sorszámot"

De a szellem én magam vagyok

Nem létezem, nem is fogok

Sajátos magányomtól menthetetlen vagyok

Mégis hidegen érint ölelő karod

Ez együgyű világra kiváncsi sem vagyok

Minden tettel csupán szalmát rakosgatok

Amerre mindenki megy, arra nem akarok

Talán mondom egyszer: "Igen, szabad vagyok!"

Összekötve tartanak arctalan karok

Mit nagynak véltek, csak szánalmas magok

Mikor csíráznának, mindent eltapostok

Mondta már valaki: "Gondtalan vagyok!"?

A világ összes csodája számomra halott

S azt mondanák rám, kiábrándítottatok

Mert ráeszméltem rég, én is szalmaszál vagyok