Egy újabb tüzes test hült ki
karjaiba fogadta a halál
A csillogás, a fény, egy pillanat alatt eltűnik a szembogárból
Azt mondják, üveges lesz a szem
Inkább a kimart márványhoz hasonlítanám
Minden másodpercben holtan csuklik össze valaki
Tikk egy, takk megint egy hulla
De ugyanígy új életek is születnek
Tikk egy, takk megint egy élet
De lehet e értékes valami, ha ekkora fájdalommal hozzák létre?
Ti, emberek értéktelenek vagytok
Korcsok vagytok, hitvány együgyűek
Nem értékes életetek
És nem fontos halálotok
És modnják születnek nagy elmék
De ki emlékszik már rájuk?
Shakespeare, Hugo, Karinthy
Ki emlékszik még rátok?
A tömjén füstje beborít mindent
De valaki átlát a füstön
És az emberek hiába várták az Antikrisztust
De még így sem jöttek rá, hogy nem volt Krisztus
És nincsen Allah és Zeusz sincs
És Buddha sem az már mi volt
És ha lenne ördög, akkor lenne Isten
Hiszen ez egy, és ugyanaz volt
Mindenki egy utat választ, éna bozótosba vágok
A tudás is alig úr már, hisz már régen mást jelent
Sírok közt lelem meg boldogságom
A halott már semmit nem tehet velem
És temetésekre járok megzavarni a gyászolót
És kajánul vigyorgok a sírókra
És követ vágok a sírokra
Bolond aki hsiz, s eretnek ki hitetlen?
láthatjátok, hogy ez nem kész komplett vers, hanem csak néhány gondolat majd ha lesz egyszer lesz időm, vagy kedvem, akkor megírom rendesen egy hoszzú versbe vagy verscsokorba(ahogy pisti mondta:))
